Az Őrségben jártam…
… s láttam erdőterítette
dombok öléből felszálló,
füstként gomolygó,
súlyos párafelhőt…
Áthatolhatatlan
erdőkkel szegélyezett
kanyargós utakat róttam,
szalmakalapot hordtam,
szél fújt,
eső áztatott föntről,
ázott fű alulról.
Bizalommal fogadtak.
Szerettem.
Otthon voltam…
(királyfalvi)